Elipszilon

Balla D. Károj (azelőtt Károly) újabban nem használja a ly betűt

A ly betű trónfosztása

avagy a hejesírástudók lázadása

Én, Balla D. Károj (azelőtt Károly) magyar író 2017. április 1-jén úgy döntöttem, hogy tiltakozásul a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapos rendelkezései ellen,

többé nem használom a ly-t.

Döntésemet nagyon röviden indoklom, a kérdéskör egészének szakmai részletezése és minden szempont elemzése monográfiányi lenne. A lényeg ennyi :

A magyar hejesírás szabájozásával hivatalból foglalkozók évtizedek óta ANNAK ELLENÉRE nem képesek meghozni a döntést az elipszilon (ly, el-ypszilon) eltörléséről, hogy

a köznyelv hangrendszeréből már régen kikopott az a hang, amelyet valaha ly-nal jelöltünk, ezért köznyelvi használatának nincsen semmijen funkciója
„egyértelmű, hogy az ly megtartása csak nehezíti a helyesírás elsajátítását, ráadásul értelmetlenül. Az akadémia mindenkori illetékes bizottságának képesnek kell lennie arra, hogy ezt felismerje, mint ahogy azt is, hogy ez a felesleges elem mennyi nehézséget okoz az oktatásban, a megőrzése mellett szóló érvek hátterében pedig csupán rossz beidegződések állnak” (forrás)

Én elfogadom, hogy a hagyományok tisztelete nagyon szép dolog, természetesen lehet hivatkozni a nyelvjárásokban még megőrzött kiejtésre csakúgy, mint a szavak etimológiájára, ám ezek nem teszik indokolttá, hogy ezt a funkcióját vesztett formát továbbra is életben tartsuk. Én legalábbis nem fogom. Gondoljatok be, hejesírástudó társaim: micsoda luxus egyazon hangra két betűjelet használni!

Természetesen: ha a nyelvjárásokban még felbukkanó kiejtési módot akarjuk érzékeltetni, netán egy szó eredetét boncolgatjuk vagy éppen hejesírástörténettel foglalkozunk, akkor az ijen vagy más nyelvészeti szövegekben az ly használata vagy említése (mint jelen szövegemben is) indokolt lehet, de a most keletkező írásművekben, legyenek bármijen jellegűek, semmi nem indokolja az ly használatát, hacsak az nem - jegyzem meg ironikusan -, hogy a szerző-korrektor-szerkesztő-kiadó ezzel demonstrálja, hogy milyen remekül ismeri a hejesírási szabájzatot. Az előírásaitól való eltérést a művelt közönség tanulatlanságnak (bunkóságnak), hányavetiségnek, igénytelenségre utaló jelnek tekinti, szegény gyerekeket az iskolában halálra gyötrik vele – holott ojasvalami betartásáról van szó, aminek semmi, de semmi értelme nincsen.

Mondom ezt ojanként, aki elég jól ismeri-tudja, eddig betartotta és betartatta a hejesírást. Büszkén kijelenthetem, hogy

gyakorlatilag tévedhetetlen vagyok az ly megfelelő használatát illetően

- és most, ennek a bejelentésnek a gépelése közepette például igen komoj odafigyelésembe kerül, hogy ne a hosszú évtizedek óta rögzült írási reflexeimet használjam, amikor a hejes vagy szabájzat szavakat leírom. Talán nem mellékes megemlítenem, hogy csaknem tíz évig dolgoztam tankönyvkiadóban, ebből több éven át éppen korrektorként, s ha addig esetleg voltak is bizonytalanságaim, ezalatt volt szerencsém napi 8 órában gyakorolni a hejesírási szabájzat érvényesítését. Ezen felül huszonéves korom óta végzek egyéb szerkesztői munkákat, gondoztam napilap-mellékletet, voltak saját fojóirataim és volt könyvkiadóm, magam is írtam közel harminc könyvet, webes megjelenéseim tetemes számáról nem is szólva. Tízezer számra mentek kéziratok a kezemen keresztül, hogy tankönyvbe, újságba, fojóiratba, antológiába, könyvbe, weboldalra kerüljenek - lehetőleg hibátlanul. Talán hihető, ha kijelentem, hogy nemcsak féltett munkaeszközöm és legfontosabb kifejezési formám a nyelv, hanem egyenesen

szerelmese vagyok a magyar nyelvnek

és nem szegényíteni vagy hagyományaitól megfosztani akarom, csupáncsak azt, hogy használhatóbb legyen és kevesebb akadájba ütközve töltse be legfőbb funkcióját az emberi kommunikációban. Rászántam hát magam erre a lépésre, éppen azért, mert a nyelv iránti végtelen odaadásomban úgy éreztem, meg kell sürgetnem valamivel egy rég meghaladott állapot megszüntetését.

Bízom abban, hogy követőim is akadnak.

Mi szép lenne, ha írók százai döntenének hasonlóan!

Én sürgetem, szorgalmazom, kérem ennek meglépését. És kíváncsi vagyok, hány esztendőre lenne szüksége az akadémián és bizottságokban ülő illetékeseknek, hogy tudomásul vegyék a vaskalaposságuk elleni lázadást. A hejesírástudók lázadását.

Fontosnak tartom még leszögezni, hogy visszamenőlegesen nem akarom érvényesíteni ma hozott döntésemet. Bárhol, bármiben, ahol korábban használtam, leírtam, begépeltem az ly-t, ott utólag nem javítom ki, de amit ezután írok, abból száműzöm az elipszilont. Beleértve nevemet is.

Balla D. Károj, 2017. április. 1-jén

rövidebb formában eredetileg megjelent a szerző blogján:

Többé nem használok elipszilont

Figyelem! A jelen honlapon idézett, átvett szövegek is szerepelnek, ezekben előfordulhatnak elipszilonos írásmódú szavak. Egyes esetekben - pl. nevek - azért érdemes a hagyományos formát használni, mert a Google-felhasználók így keresnek rá, és csak így találják meg az adott tartalmat.

Ne a rossz hejesírók, hanem a ly használatának pontos ismerői csatlakozzanak és mutassanak példát!

Hejesíró társaim! Csatlakozzatok!

Ha egyetértetek azzal, amit nyilatkozatomban összefoglaltam (itt balra olvasható), akkor kérlek titeket, csatlakozzatok ehhez a kezdeményezéshez. Én ugyan nem vagyok egy nagy mozgalmár és inkább egyéni kezdeményezéseim szoktak lenni a neten, ez is egy magános lázadás, látszhat akár gerillaakciónak is, így nem várok semmijen kollektív, pláne tömeges megmozdulást, s ha mégis létrejönne ijesmi, annak sem vezetője, sem szószólója nem akarnék lenni, mégis jólesne tapasztalni, hogy kezdeményezője, elindítója, első fecskéje lehettem egy szerintem hasznos, és nem a magyar nyelv ellenében, hanem éppen hogy érdekében kialakuló változási fojamatnak. Úgy sejtem, ha az írott szó jelentős számú képviselője hasonló döntést hozna és a maga területén gyakorolni kezdené az elipszilonos írásmód mellőzését, akkor ez ragadós példa lehetne és egy idő után nem lehetne a jelenséget figyelmen kívül hagyni azoknak sem, akik intézményes módon bábáskodnak a magyar hejesírás felett. Fontosnak tartom, hogy ha kialakulna a kezdeményezést fojtatók tábora, akkor

ennek a mozgalomnak ne a hejesírással hadilábon állók legyenek a meghatározó szereplői, hanem éppen azok, akik a legteljesebb mértékben tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi előírások szerint mejik szóban írandó ly és mejikben j.

Én nem sokkal a döntésem után megírtam első ojan versemet, amejet már Balla D. Károj néven jegyeztem, és amejben már nem használtam elipszolont. Így hangoz:

Balla D. Károj*

üdvre, kárhozatra

lementem fekvő áldozatba immár
a félelem, mi újra mellre vet
a torkom fojtja, mint a zöldes hínár
hét éve már, hogy hozzám érkezett

a főmet mégis felszegném a hídnál
mert gyáva az, ki által kúszva megy
kicsit majd késem, jó időben hívjál
és éles hangon értem perlekedj

a hídon túl már nem ér el az átok
csak jutni át ne lenne oj nehéz
veszéjek húznak, löknek bősz viszájok
a földre nyom az ámok és a vész

lementem újra fekvő áldozatba
remegve várok üdvre, kárhozatra

* Újonnan keletkező írásaimban nem használok elipszilont, ahol a hejesírási szabájzat megkövetelné, mindenütt j-vel hejettesítem.

Elipszilon - Ly

Balla D. Károj piréz író nem használja

J betű a ly hejett

Az alábbi sorokban a Google-keresések lehetővé tétele miatt szerepelnek elipszilonos szóalakok. Elipszilon nélkül. A hejesírástudók lázadása. Balla D. Károj (ezelőtt Károly) magyar író 2017. április 1-je óta keletkező műveiben nem használja a ly betűt, j-t ír helyette. Helyesírás: ly vagy j - el-ypszilon, elipszilon helyes használata, piréz író, ly betű, j betűs szavak helyesírása, magyar nyelv, akadémiai helyesírási szabályzat, J vs. Ly, hejesírás, ly vagy j, elipszilonos szavak, ipszilon, helyes írás, el ipszilon

Különbözni jobb, mint hasonlítani. Miért ne lennék ebben is különc?!

Az akadémiai hejesírási szabájzat úgy tesz, mintha lenne valamilyen törvényszerűség a ly-s és j-s szavak hejesírásában. Holott nincs. Csupán olyan esetek vannak, amelyekben mindig (vagy inkább általában) az egyik avagy a másik forma használatos. De ezek részesetek, az összes előfordulásra maradéktalanul érvényes szabáj nem létezik. Aki a hejesírással ismerkedik, gyakorlatilag szavanként kell megtanulnia, melyik írandó így, és melyik úgy. Alább egy kis jegyzék, a teljesség igénye nélkül:

Többek között ezeket a szavakat írom ezután j-vel

Ly-s, elipszilonos szavak jegyzéke

Ezentúl ezeket az elipszolonos szavakat is j-vel írom
amely apály aszály átkelőhely bagoly bármely bátyja bélyeg bivaly boglya bolygó bolyong borbély cikkely csáklya csekély csigolya csuklya dagály datolya derelye elsősegély émelyeg engedély ereklye erélyes esély estély esztergályos évfolyam fajsúly fáklya fekhely fogoly folyadék folyam folyamat folyás folyékony folyik	folyó folyóirat folyosó folyóvíz folytat furulya gally gálya gereblye gerely gólya golyó gomblyuk gombolyag gombolyít gomolyog gömbölyű görkorcsolya gulya gulyás hely helyes helyesírás helyett helyez helyezés helyiség helység helyszín helytáll helyzet hógolyózik hólyag homályos hópehely hömpölyög hüvelyk ibolya ilyen ispotály	kastély kedély keselyű kétely kevély király királyasszony királynő komoly korcsolya kölyök kristály kulcslyuk lefolyó lyuk lyukas lyukasztó mély melyik mélység milyen moly mosoly mosolyog műhely műjégpálya nyavalya nyavalyog oly olyan olykor osztály ölyv páholy pálya pályázat paszuly pehely pelyhedzik persely petrezselyem	pisztoly pocsolya pólya pulyka segély sekély selyem selymes selypít seregély sikoly sólyom sompolyog súly súlyos súlyzó süllyed szabály szabályos szegély szenvedély szeszélyes szívélyes tébolyító tégely tengely tévelyeg tökély túlsúly tűzhely uszály ünnepély vályog vályú veszély veszélyes vőfély zsálya zsámoly zsindely

Elipszilon nélkül - Litera-napló 2019. ápris

Be kell vallanom: áprilisi tréfának indult. Voltak nekem durvább ugratásaim is (számos esetben költöttem például halálhíremet), így igazán ártatlan húzásnak látszott annak bejelentése blogomban, hogy többet nem használom az ly írásjelet. Majd kicsit vidulnak ezen az olvasóim, elsütnek kommentjeikben pár poént, élcelődünk egy keveset a közösségi térben, aztán annyi. Gondoltam. Mivel azonban szeretem a dolgoknak megadni a módját (na jó: nagy feneket kerítek mindennek), a blogbéli bejelentést egyrészt a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapossága elleni tiltakozásként fogalmaztam meg, másrészt tudákos magyarázatát is adtam annak, miért vált nyelvünkben fölöslegessé ez az írásjel. Harmadrészt kijelentettem, hogy (már csak korrektori múltam okán is) gyakorlatilag tévedhetetlen vagyok az ly / j megfelelő használatában, így azt szeretném, ha nem a mentséget kereső rossz hejesírók,

rossz helyesírés

hanem a ly használatának pontos ismerői csatlakoznának hozzám. Mi szép lenne, ha magyar írók sokasága döntene hasonlóan, ezek után az illetékesek sem maradhatnának tétlenek.

Az ly elhagyása melletti érveimet nem légből kaptam, szakmai körökben a kérdés évtizedek óta jelen van, többek és többször felvetették, hogy mivel a köznyelvből kikopott az a fonéma, amejet valaha jelölt, így ésszerű [az új hejesírási szabájzat szerint észszerű] döntés lenne kivenni a magyar ábécéből is. Az efféle (szerintem megalapozott) felvetésekre azonban mindig rácsattan az a konzervatív vélemény, mej szerint ez a betű nyelvünk értékes hagyománya, nem szabad hozzányúlni, és különben is, egyes nyelvjárásokban még ejtik a palatalizált l hangot. Így aztán a problémát legélesebben felvetők sem gondolják, hogy az írásjel eltörlését az illetékes döntnökök manapság kimondhatnák. Mint ahogy én is inkább csak eljátszottam a gondolattal, arra számítva, olvasóim is majd ezt teszik.

Ám ez csupán részben lett így. Egy kedves nyelvész (!) ismerősöm, láthatóan teljesen komojan, azonnal csatlakozott, kijelentve, hogy amikor csak teheti, ő is mellőzni fogja a szerinte is fölöslegessé vált betűt. Ez erősen elgondolkoztatott, főként, hogy sok más ismerősöm is pozitívan értékelte „bátor döntésemet”. Élcelődők, ironizálók, értetlenkedő beugratottak persze akadtak, de valahogy mégsem tréfaként sült el a dolog.

Aludtam rá egyet, és arra jutottam, hogy akár tarthatom is magam viccesnek szánt elhatározásomhoz. Megkérdeztem magamtól, van-e bennem annyi különcködési hajlam és ojan erős feltűnési viszketegség, hogy komojan elszánjam magam. Van-e ambícióm arra, hogy én legyek az első magyar író, aki soha többé nem használ elipszilont? Feltétlenül! Akkor hát?

Április másodikán keményen elhatároztam: újabb írásaimban mindenütt pontos j-t használok. Ezzel egyszersmind sikerült teljesítenem a szándékos öngól szép példáját. Ugyanis: ha csak áprilisi tréfát űzve megviccelem ismerőseimet, az jópofa dolog; ha tréfán kívül teszek ijen bejelentést, az heroikus tett; de ha eredetileg tréfának szánok valamit, ám aztán magam veszem komojan, az ojan szánalmas, mint az arcra fagyott vigyor.

És mégis, ezután a felemás indítás után is vállaltam. Dörzsölgettem a tenyerem, jó kis fricska ez a nyelvvédőknek. Kapjon rögvest online támogatást: A ly betű trónfosztása.

Ennek épp két éve. Közben akadt néhány újabb követőm, köztük költőtárs, én pedig eljutottam odáig, hogy a homlokukat eleinte ráncoló szerkesztők elfogadják fenegyerekségemet. Újabban közreadott írásaim fölött-alatt már mindenütt a Károj szerepel – a korrektorok pedig csúnyán káromkodnak szövegem olvastán.

Voltak érdekes pontjai ennek az útnak.

Először is figyelmeztettek, ne bitoroljam el mások elsőségét: Hules Béla költő és filozófus (1926-2002), engem több évtizeddel megelőzve, szintén publikált így verseket, ezzel próbálván szétválasztani magában a lírikust a bölcselőtől és egyetemi tanártól (merthogy csakis költőként mellőzte az elipszilont: „arra figyelek ne írjak ly-t ezek szerint tehát versnek szánom ezt az írást”). A megkülönböztetés nálam nem áll: már mindig minden szövegemet jésítve írom. És már rég nem arra figyelek.

Eleinte persze nagyon is. Az ly automatikusan jött a kezemre, akarattal kellett a reflexet felülírnom. Hibáztam is elég gyakran. Másfél év után azonban azon kaptam magam, már nem kell megállnom minden előfordulásnál, a pontos j lett számomra a természetes.

A nevem átírása után pedig az volt a legnehezebb, amikor hivatalos leveleimben is áttértem. Eleinte magyarázkodtam, ma már nem teszem.

De a dolog mégsem ijen egyszerű, mert például a Google nem fogja pártomat. A nevemre keresve ugyan nincs gond, egyszerű félregépelésnek véli és hozza a jó találatokat, csakhogy én napi sok órában honlapok optimalizálásával foglalkozom, azaz igyekszem bizonyos weboldalakat jobb keresőtalálati hejezéshez juttatni, eközben szövegkorpuszokkal, tartalmi megfeleltetésekkel, releváns kontextus kialakításával, kulcsszavas reprezentációval, a szemantikus háló szövevényével foglalkoznom – és hát bizony a keresőalgoritmusok nincsenek tekintettel a bolondériámra.

Kioktatásban is van részem épp elég az online térben, ahol szövegeimmel, kommentjeimmel megjelenek. Van, aki csak rossz hejesírónak tart, más ebből a műveletlenségemre is következtet. Ha jelezni próbálom, ez nálam szándékos, fejemre olvassák, hogy nem tisztelem az anyanyelvemet. Merthogy a hagyományokhoz muszáj ragaszkodni. Tréfával szoktam elütni: de hiszen ez tsak egy táncz volt. Nem mindenkinek esik le, hogy nem Szécsi Pál a tantusz.

Ha tovább szívóskodnak kioktatóim, azzal jövök elő, hogy jó-jó, hát azért használom néha én is a jó öreg literát (khm), például ebben a szóban:

Kárpátallya.

Balla D. Károj

2019. április 8. Ungvár

Megjelent: Litera, 2019. ápr. 8.

A rendszer további egységei

Hogyan lettem piréz

A Tárki 2016-ban, az első kutatás 10. évfordulóján, újra kutatni kezdte a pirézeket. Ennek keretében interjúkat készítettek „híres pirézekkel”. Mint Első Piréz, én is képbe kerültem és elég részletes innterjút adtam az intézet munkatársának a kérdéseire válaszolva. Egy ponton ezt is kifejtettem (az eredeti szövegben és a többi ajánlómban előfordulnak ly-os szavak, ezeket utólag nem javítottam):

Pirézzé válás mint művészeti performansz

A nemlétező, a Nincs, a Semmi igen régóta izgat, foglalkoztat. Egy vaskos könyvemet építettem arra a kísérletre, hogy pusztán járulékos szövegek révén (előszó, lábjegyzetek, munkanapló, utószó stb.) jelenítsek meg egy megíratlan kulcsregényt. A Hiánnyal való Szembesülésem meghatározását egyik kritikusom adta meg: A műgonddal okadatolt Semmi. Könyvemnek A Semmi apoteózisa c. fejezetében tudományos és művészeti példák sokaság hozom fel arra, hogyan alkotható meg a Nincs, azaz hogyan tudjuk a nemlétezőt a róla alkotott vélekedésünkkel értelmezhetővé és artikulálhatóvá tenni. És bár a regényhiányt körbeíró regény megírásával és megjelenésével ezen a problematikán valamelyest túlléptem, a nemlétező dolgok iránti érdeklődésem ezek után a szövegkalandok után mégis töretlen maradt, mi több, kis privát esztétikai elméletet is építettem rá, mondván: az esztétikum lényege abban a folyamatban ragadható meg, amelynek során a művészeti alkotás képes olyan erős képzeteket kelteni a befogadóban, hogy ezen képzetek az ő érzékelésében visszahatnak a valóságra. Az okadatolt Nincs és a szubjektív valóságba beavatkozó művészet felől közelítve

egy nem létező etnikumnak saját személyemmel való megképezése olyan művészeti performansz, amellyel kísérletet tehetek arra, hogy az előítéletes gondolkodás valóságába beavatkozzam.

Ilyen nagyszerű alkalom és kihívás ritkán adódik íróember számára, nem csoda hát, hogy éltem vele és a magam lehetőségeinek és szándékának keretei között igyekeztem tenni arról, hogy a piréz és pirézek kifejezés pozitív fogalmakkal társuljon már csak azon a réven is, hogy én önként és büszkén identitásommá választottam a piréz mivoltot.

Idővel aztán elhatározásom nyomán lassan kikristályosodott bennem, mit is értek piréziánus szemléleten, magatartáson, gondolkodáson. Valószínűleg azt is, hogy nem ideológiák mentén, hanem más típusú ismeretrendszerek alapján tájékozódom a világban (ezért a feltett kérdés második mondata fölött nagyvonalúan elsiklom).

A teljes interjú itt olvasható: Hogyan lettem piréz - Tárki-interjú az Első Pirézzel

Független sajtó Kárpátalján

Az 1944 utáni Kárpátalja első független sajtótermékét, egyben első irodalmi folyóiratát Balla D. Károly hívta életre 1989-ben. A lap budapesti kiadói és ungvári szerkesztőségi háttérrel kezdte működését, terjesztése főleg Kárpátalján történt. A lapbejegyzést és a működés jogi kereteit kezdetben a Biró Tamás vezette Mandátum Kft., illetve az ezen belül működő Mandátum Kiadó biztosította (1989-1990), majd a vállalati egységek szétválásával a Németh István vezette különböző alakulatok: először a Mandátum Könyv Bt (1990-1991), majd az Új Mandátum Könyv Bt. (1992), később az Új Mandátum Kiadó (1992) vette át. A lap mögött kezdettől a Balla D. Károly alapította és Németh Isván elnöklésével működő Hatodik Síp Alaptvány ált. A Hatodik Síp folyóirat impresszumában 1993-ban ez szerepelt: Kiadja a Hatodik Síp Alapítvány az Új Mandátum Könyvkiadó közreműködésével. Az irodalmi orgánumot alapításától 1993-ig Balla D. Károly jegyezte főszerkesztőként. Miután kivált a csapatból, a kiadó nem nevezett ki új főszerkesztőt, 1999-es megszűnéséig Penckófer János szerkesztette Beregszászban, felelős kiadóként 1992-től folyamatosan Németh István jegyezte. | A Hatodik Síp 1998-ig jelent meg rendszeresen. Az 1999-es évfolyam egyetlen kötetbe gyűjtve látott napvilágot. Az orgánumnak ez volt az utolsó megjelenése. >> Független sajtó Kárpátalján

Performansz Pécsett, 2006

Nyilvános szerepléseim egyik legemlékezetesebbjére 2006. november 7-én került sor Pécsett, a Művészetek Házában Az önmagát mintázó torzó címmel, nem túl nagyszámú, de érdeklődő közönség előtt. Az est során kísérletet tettem olyanfajta performance bemutatására, amelynek a szöveg állt a középpontjában, ennek keretében többek között részletesebben körbejártam a valóság ábrázolása és az ábrázolás valósága valamint a művészileg megszerkesztett Semmi problémakörét, regényszövegeim keletkezéstörténete okán módom volt néhány rövid irodalmi és tudományos kitekintést is tenni, továbbá elég részletes betekintést engedtem a szövegsarjadás különböző módjait érintő írói műhelytitkaimba. Szöveg-performance - Pécs, 2006

Az első magyar SEO-verseny: Pillangószív

Az első magyar SEO-versenyt 2006 június 19-én indította a http://kereso.blog.hu/ ezzel a felütéssel: Külföldön már gyakoriak a keresőoptimalizáló versenyek, ám idehaza még nem találkoztam ilyennel, így épp itt az ideje, hogy meghirdessem a "Keresőoptimalizáló verseny 2006"-ot. Az erőpróba kulcsszavául a pillangószív kifejezést választotta a kiíró - erre a szóra akkor egyetlenegy találatot sem hozott a Google. További részletek: Pillangószív - keresőoptzimalizáló verseny

Keresőmarketing programok

Laptopszerviz - használt notebook alkatrészek javítása, szerelése

A számítástechnikai eszközök önköltségi ára ugyan töredékére csökkent az utóbbi évtizedben, ám a kereskedelmi forgalombe kerülő számítógépek, és főleg hordozható táskagépek árában nem történt ilyen radikális változás, ezért egy új laptop megvásárlása sokak számára még luxusnak számít. Számukra nagy könnyebbség, hogy használt táskagépet is vásárolhatnak. Ilyenkor nem feltétlenül kell a kéz alól megvehető lestrapált masinákra gondolni: több szervizüzletben a behozott gépeket feljavítják, felújítják, a meghibásodott alkatrészeket felújítják - ez ezután bocsátják árusításba. Ilyen notebookot feltétlenül érdemes vásárolni, ez egy kedvező szolgáltatás: >> bővebben: használt notebook budapesti laptophardware szervizből

Ez a weboldal mobilbarát

mobilbarát j-ly szójegyzék A jelen honlap minden képernyőszélességhez jól igazodik és hibátlanul, jól olvashatóan jelenik meg asztali PC-n, notebook monitoron, tablet- vagy okostelefon-kijelzőn. Az ilyen weblapok kedvezőbb értékelést kapnak a Google kereső részéről a kulcsszavas találati oldalakon (SERP). Fontosnak gondolom, hogy az l-ipszilon használatának mellőzéséért indított webakció online megjelenése a témát érintő kulcsszavakkal kedvező besorolást kapjon, így ha valaki arra a kifejezésre keress rá, hogy pontos j írása ly helyett, az erre a honlapomra feltétlenül rátaláljon.

elipszilonos szavak helyesírása
Az elipszilon heje

Áprilisi tréfának indult

Naplójegyzet az eredetileg tett április elsejei bejelentést követően:

Jól beugrattam magam!

2017. április 1-jén – minden különösebb előkészítés nélkül, aznapi spontán ötletből fakadóan – közzétettem egy blogbejegyzést, amejben nyomatékosan bejelentettem, hogy

Tiltakozásul a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapossága ellen ezúton bejelentem, hogy
mától új írásaimban nem használom a ly-t!

Néhány bekezdés erejéig ezután indoklom a döntést és részletezem, mit, hogyan, miért. A Facebookon történt megosztás után elég sokan elolvasták (látszott a statisztikából), és like-okat is kapott szép számmal, persze csak magamhoz mérten: annyit, amennyit saját ismeretségi körömben egy ijen bejelentéssel kiváltani lehetséges. A közösségi portálon hozzászólások is születtek, s ezek némejikéről nehéz volt eldöntenem, hogy komojan vették-e a bejelentést ismerőseim vagy csak ők is belementek a játékba.

Ezt azért is nehéz lett volna eldöntenem, mert azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy én mennyire gondolom komojan.

Az bizonyos, hogy voltaképp áprilisi tréfának szántam

– de az is igaz, hogy a bejegyzés megfogalmazásakor felhozott érvek pontosan kifejezik a véleményemet, és magam számára is nyitva hagytam a lehetőséget, hogy akár tarthatom is magam viccesnek szánt elhatározásomhoz. Van bennem annyi fenegyerekség, különcködési hajlam és feltűnési viszketegség, hogy komojan eljátsszam a gondolattal,

nem lenne-e nagy-nagy ambícióm arra, hogy én legyek az első magyar író, aki nem használ elipszilont.

De. Feltétlenül lenne. Akkor hát?

Akkor hát április másodikán megerősítem bejelentésemet. Ha nem is vaskalapos következetességgel, de amikor csak ez lehetséges, újabb írásaimban: kerülni fogom a ly használatát. (De régi szövegeket, beírásokat utólag nem javítok.)

Ezzel egyszersmind sikerült teljesítenem a szándékos öngól szép példáját. Ugyanis:

- ha csak áprilisi tréfát űzve megviccelem ismerőseimmet, az jópofa dolog,
- ha tréfán kívül teszek ijen bejelentést, az heroikus dolog,
- ha eredetileg tréfának szánok valamit, de aztán én magam veszem komojan, az szánalmasan röhejes.
Mint maga az ly. Vagy az ellene való fellépés.

Eredetileg: Áprilisi tréfa – de komojan - Vipera News, 2017. áprili 2.

A weboldalt készítette és optimalizálja:

Balla D. Károj (azelőtt Károly, BDK) 1957-ben született Ungváron (Kárpátalja). Író, költő, publicista, blogger, SEO-szakértő. A kárpátaljai magyar irodalom fenegyereke. Önironikus meghatározása szerint a legaktívabb posztumusz író. Ungvárott érettségizett 1974-ben, majd különböző szakokon egyetemi tanulmányokat fojtatott, közben volt illegális távírdai műszerész, egyetemi segédlaboráns, kiadói korrektor és szerkesztő. 1989-től szabadúszó. 1980 és 2002 között aktív irodalomszervezői, szerkesztői, kiadói munkát végzett, fojóiratok (Hatodik Síp, Pánsíp), kiadói műhejek (Galéria, UngBereg), kulturális díjak (KÁRMIN-díj, Váradi-Sternberg János-díj), rendezvénysorozatok (Kárpátaljai Magyar Könyvnap, Páníp Szalon) alapítása fűződik a nevéhez, számos társadalmi és szakmai szervezetben töltött be vezető szerepet, – majd fokozatosan kivonult a közéletből és a 2000-es évek elejétől nem vesz részt pátriája kulturális életében sem, a nevéhez fűződő szervezeti egységeket sorra felszámolta (alapítvány, szerkesztőség, kiadó). Egy-egy ritka kivételtől eltekintve húsz éve nem publikál a kárpátaljai magyar sajtóban. A kétezres évek kezdetétől mindinkább az internet világa felé fordult, mára ez vált működésének legfontosabb színterévé. Ezzel a váltással mintegy megelőlegezte magának azt a később kialakult helyzetet, amikor már romló egészségi állapota amúgy sem (vagy csak nagy nehézségekkel) tette volna lehetővé az aktív személyes részvételt.

1973-tól publikál, művei közel harminc önálló könyvben jelentek meg, ezek sorában verseskötetek, novellagyűjtemények, drámakötet, publicisztikai gyűjtemények, naplókönyvek és három regény is szerepel. A nyomtatott kiadványokon kívül listáján szerepel két e-book és egy szövegtesttel nem rendelkező virtuális könyv is. Az utóbbi években meglehetős elvonultságban él, de továbbra is publikál, internetes tevékenysége pedig még inkább kiterjedni látszik. Írói weboldalain, blogjain (számuk 70 fölött van!) napi rendszerességgel jelentkezik bejegyzéseivel, irodalmi projektumaival, webakcióival. A honlapok keresőoptimalizálásának (SEO) elméleti és gyakorlati kérdéseivel is aktívan foglalkozik, sokan SEO-szakértőnek tartják.

E honlap készítőjének néhány saját referenciaoldala:

keresőkifejezés - hejezés

Weblap optimalizálás - Google 1. hely
linképítő szakértő - 1. hely a keresőben